Kassai Ákos

Mi a távolabbi célja? Vagy megelégszik végcélként a leghosszabb munkahellyel?

Negyven év körül az ember nem mondja azt, hogy végcél: ez vagy túl nagyképű vagy túl pesszimista lenne. A mostani tevékenységemben, a cégemben látok egy jó fejlődési lehetőséget és a Pécsiközgázzal való együttműködés ebben fontos szerepet tölt be. Ha a közös munka sikeres lesz, akkor ez hozzájárul ahhoz, hogy ez a leghosszabb munkahely még tovább gyarapodjon. 

Az embernek mindig legyenek inspiráló álmai, de az álmok rugalmassága nagy részben eleme a boldog és kiegyensúlyozott életnek.

Mit tart a saját legnagyobb értékének? Miben látja a sikerének a kulcsát?

Én azt gondolom, a sikerességem több elemből áll össze. Egyrészt, nagyon sok tekintetben most is abból élek, amit az első munkahelyemen tanultam meg tanácsadóként. Ott tanultam meg, hogy lehet egyszerre több feladattal, különböző iparágakban és több funkcióban sikeresen dolgozni. Ez egy nagyon jó iskola volt, a mai napig ez alapján kommunikálok és próbálok meg megoldani feladatokat. A második erősségem, hogy sikerült kiépíteni a bizalmat az emberekben. Kialakult egy stabil kapcsolatrendszerem, amelyre tudok támaszkodni. A saját vállalkozásom is így indult, az emberek elkezdtek hívni, hogy segítsek nekik különböző problémákban. A bizalom a munkahelyen is fontos, de akkor, amikor valaki társul választ, akkor ez első számú szempont. Fontos, hogy lássák, hogy van hozzáadott értékünk a partnerek cégének fejlődéséhez, másrészt azt is látniuk kell, hogy megtartjuk, amit ígérünk. Másik oldalról megközelítve van egyfajta szakmai bizalom, ami azt jelenti, hogy megbíznak abban, amit szakmailag képviselünk, másrészt van egy személyes bizalom, hogy az együttműködésben, mint hosszú távú partner, a közös érdekeket fogjuk szem előtt tartani.

Milyen szerepet játszott a szerencse a karrierjében?

Szerencsére mindig szükség van, de több tanulságos történetem is van ezzel kapcsolatban. A Harvardon egy fiatalon magas pozícióba került cégvezető a következőt mondta a szerencséről: szerencse az, ha a felkészültség találkozik a lehetőséggel. A felkészültség fontos és csak rajtunk múlik: ki az, aki felkészül, tanul, olyan kapcsolati hálót alakít ki, amely jól használható a későbbiekben és így tovább. Ezt bárki el tudja érni – az is, aki kevésbé tehetséges.

Néhány egészen nagy nemzetközi cégben volt felsővezető, most a saját vállalkozását irányítja. Milyen út vezetett a saját üzletig?

A karrierem első 10-12 éve arról szólt, hogy bejártam a vállalati ranglétrát. A multinacionális cégkultúra a mai napig meghatározó abban, hogy hogyan dolgozom: hogyan állok hozzá különböző problémák megoldásához, milyen kapcsolatrendszerem van. Tanácsadó cégnél azért volt jó kezdeni, mert nagyon sokféle problémával találkoztam, ezek megoldásán keresztül pedig rengeteget tanultam. Nehézsége volt, hogy nagyon fiatalon komoly pozíciókban lévő emberekkel kellett tárgyalnom és bizonyítanom, hogy megéri az értem kifizetett nem kevés pénz. Viszont „csak” tanácsadók voltunk, én viszont szerettem volna részt venni a valódi döntéshozásban és megvalósításban. Ezért elmentem egy befektetési céghez dolgozni, ahol ebben is volt részem. Nagyon érdekes volt, kemény kihívásokkal. Ugyanakkor saját magamról azt tanultam, hogy az ilyen nagy szervezetekben való működést kevésbé élvezem. A szervezeti politikában sok az egyeztetés, ami ahhoz kell, hogy az emberek a szervezetekben sikeresen tudjanak tevékenykedni – én nem vagyok jó ebben, és nem is akarok az lenni. Szerencsére megvannak azok a lehetőségeim és azok a képességeim, amelyek lehetővé teszik, hogy ilyen típusú vállaltokon kívül is tudjak menedzselni egy saját céget. Egyébként épp mostanában gondolkodtam azon, hogy ez a valaha volt leghosszabb munkahelyem. Öt éve csinálom a saját cégemet, eddig általában max. 2,5-3 évig voltam egy-egy helyen, de most nagyon örülök, hogy a vállalkozásomat ennyi ideje sikeresen tudom működtetni.

Két külföldi út között mostanában többször is összefutottunk a karon. Gyakran jön vissza Pécsre, a Pécsiközgázra? Milyen érzés visszatérni?

A világ számos helyén dolgoztam mind földrajzilag, mind cégeket tekintve. A legjobbaknál Európában, Amerikában, most pedig Ázsiában – és azok az alapok, amiket a Pécsiközgázon szereztem, nem hogy elégségesnek bizonyultak, de kimagaslóan jók voltak ahhoz, hogy elindítsam a karrieremet. Annak, aki most itt végez, rossz hírem van: ha nem éri el, amit akar, csak magára vethet, mert amit valakinek 18 és 26 éves kora között meg kell tanulnia, azt a Pécsiközgázon nagyon magas szinten meg tudja tanulni.